Sziasztok, Bazsa vagyok, kacifántos gyermek. Már 17 éves. Nem vettek fel, sajnos magán napközibe sem, mert „egy személyes gyermek vagyok.” Ez azt jelenti, hogy egy ember folyamatos jelenlétét, figyelmét igénylem. Nem tudok másokhoz kapcsolódni, mert nem hallok, nem beszélek, viszont nagyon erős akaratom van és elszántan a fejembe tudok venni dolgokat, amiket szeretnék. Ezt hangok adásával, néha sírással is tudom közölni a környezetemmel. Talán néhány szakértő azt mondaná rám, hogy kicsit autista is vagyok, meg hiperaktív, de az én világomban nincs jelentősége a szavaknak. Anyukám, és akik vigyáznak rám mégis valahogy pontosan értik, mit szeretnék. Sosem vagyok agresszív és általában nagyon jó kedvem van. Különösen akkor, ha játszanak velem. Például tudok a tükör előtt puha tárgyakat dobálni. Néha hangosan kacagok ezen, annyira élvezem.